A gyanú csendje
Vannak botrányok, amelyek nem robbannak.
Nem hangosak, nem véresek, nem végzetesek.
Csak ott maradnak a levegőben, mint egy rosszul szellőző szobában felejtett mondat.
A gyanú csendje nem arról szól, mi történt valójában Rómában Kr. e. 62-ben.
Hanem arról, ami azóta történik újra és újra:
amikor a bizonyíték hiánya nem akadály,
a cáfolat nem szükséges,
a reputáció pedig már nem erkölcsi kérdés, hanem szerkesztési feladat.
Ez egy szatíra a gyanúról, mint politikai eszközről.
A becsületről, mint frissíthető alkalmazásról.
És arról, hogy mikor vált a csend veszélyesebbé, mint a botrány.
Megjegyzés:
A szatíra ma minden Patreon-oldalam tagjai számára ingyenesen elérhető.
