1957. május 18-án született Michael Cretu, egy olyan zenész, akinek a neve talán keveseknek cseng ismerősen első hallásra, de akinek a zenéje milliók fejében és fülében ott rezeg, valahol a kilencvenes évek misztikus hangképeiben, templomi kórusok és elektronikus dobritmusok között.

Ő volt az Enigma, a titokzatos zenei projekt atyja, hangmérnöke, producerje és lelke, aki egy romániai születésű, később Nyugat-Németországba került művészként újradefiniálta az ambient-pop fogalmát. Egykor egyszerre volt gregorián ének és suttogó női hang, spirituális áhítat és szintetikus extázis.

Cretu zenéje nem csupán háttérzaj volt az idő múlásához – ő volt maga az idő múlása. Az Enigma első albuma, a MCMXC a.D. (1990) valami olyasmit adott a világnak, amire nem számított: lassú, lüktető, szakrális hangzást egy dekadens korszak hajnalán. A hidegháború utolsó éveiben és a vasfüggöny leomlása után a kelet-európai zenei gyökerek valahogy visszaimádkozták magukat a globális klubokba és rádiókba – latin nyelven, szintetizátorral, fátyolos erotikával.

A Sadeness Part I nemcsak egy sláger volt – egy paradoxon: misztikus szexualitás, vallási motívumokkal keverve, egy világban, amely akkor kezdte el megkérdőjelezni saját határait. És ez a paradoxon máig él. Ahogyan Michael Cretu is – csendben, visszahúzódva, távol a reflektorfénytől, valahol Ibizán, ahol a stúdiója egyszer legendává vált.

Ma, 67 éves, és még mindig Enigma maradt: rejtély, amit talán jobb is nem megfejteni.

Boldog születésnapot, Michael Cretu!
Köszönjük a hangokat, amik velünk maradtak, akkor is, amikor már minden más eltűnt.