Alex Buday
Egy város, egy csillagász, sok kérdés
Egy város, egy csillagász, sok kérdés
Vannak városok, amelyek mesélnek.
És vannak, amelyek kérdeznek.
Ma Tycho de Brahe születésének évfordulója van. Egy jó alkalom arra, hogy visszanézzünk Prágára – arra a városra, ahol a történelem nem háttér, hanem jelenlét, és ahol az égbolt egykor nem díszlet volt, hanem munkaeszköz.
Ez az esszé Prágáról szól. Tycho de Brahe történetén keresztül egy különös korszakba lépünk be: Rudolf császár udvarába, ahol tudomány, hit és hatalom még nem vált szét egymástól. Egy olyan időbe, amikor az ember még nem volt biztos benne, hogy a világ érthető – csak abban, hogy érdemes figyelni.
Az írás személyes, irodalmias hangon mesél a városhoz fűződő viszonyomról, a történelemhez való közelségről, és arról a türelemről, amely nélkül sem csillagászat, sem megértés nem létezhet.
? Az esszé az Illúziók nélkül és a Kultúra & Élet gyűjtemények új epizódja,
és minden Patreon-oldalam tagja számára ingyenesen elérhető.
Ha van kedved, tarts velem ebben a csendesebb, gondolkodó sétában – ott, ahol Prágában az ég még mindig egy kicsit közelebb van.
Az orosz lelkiismeret és az orosz illúziók
Mit kezdene Szolzsenyicin a mai Oroszországgal?
Az orosz lelkiismeret és az orosz illúziók
Ma van Alekszandr Szolzsenyicin születésének évfordulója.
A Gulag leleplezője és az orosz mítoszok későbbi prófétája — két arc, egy életmű. Mindkét könyvét még Moszkvában olvastam diákként, a birodalom szétesésének előestéjén, amikor már minden recsegett, de még senki sem mert beszélni róla.
A mai esszém arról szól, hogyan fér meg egy emberben az orosz lelkiismeret és az orosz illúziók, és mit szólna Szolzsenyicin ahhoz, ami ma történik Oroszországgal.
Az írás ma minden Patreon-tagnak elérhető.
📘 A per – amikor a rendszer már rég ítéletet hozott, csak te még nem kaptad meg az értesítést
☕ Kultúra és Élet — ajánló
Nem minden könyvnek kell évforduló ahhoz, hogy eszünkbe jusson.
Néha elég egy ártatlannak tűnő e-mail:
„Ügyét továbbítottuk az illetékes osztálynak.”
Az elmúlt napokban megint sikerült elmerülni a digitális ügyintézés, az átláthatatlan szabályok és a „rendszer így működik” típusú mondatok világában – és valahol ezen a ponton, teljesen magától, felbukkant egy név: Franz Kafka. Pontosabban egy cím: A per.
A mai Kultúra és Élet epizódban ezért ehhez a regényhez térek vissza: egy személyes, irodalmias, finoman szatirikus könyvajánlóval arról, miért érezzük 2025-ben is azt, hogy Josef K. nem egy távoli irodalmi alak, hanem a sorban mögöttünk áll – sorszámmal a kezében.
Ez az epizód minden Patreon-tag számára elérhető — fizetős és ingyenes tagoknak egyaránt.
🎅🏼 Idén ne zoknit tegyél a fa alá. Tegyél egy ládát.
A Manboxeo karácsonykor sem viccel.
Nálunk az ajándék nem díszdobozban érkezik, hanem faládában – jól lezárva.
Kinyitni? Feszítővassal.
Meglepődni? Garancia.
Mosolyogni, nevetni, örökre emlékezni? Alap.
🎁 Whisky-szettek, sörválogatások, BBQ-cuccok, édességdömping – mindez férfias csomagolásban.
🎄 Mert karácsonykor is lehet ajándékozni stílusosan. És úgy, hogy ő is tényleg örüljön.
👉 Rendeld meg időben: www.manboxeo.hu
🎖 Teherán 1943
Ahol a nagyhatalmak Európát rajzolgatták, mi pedig a ceruza alatt maradtunk
A mai esszé egy olyan történelmi pillanathoz nyúl vissza, amely egyszerre döntötte el egy világháború végét és egy fél kontinens jövőjét.
A Teheráni Konferencia nemcsak a győzelemről szólt, hanem mindarról, amit a nagyhatalmak a térképek alatt hagytak — népekről, sorsokról, hallgatásokról.
Ez az írás most különösen személyes, mert azok a döntések, amelyek ott születtek, a saját családom múltját is megérintették.
Az epizód minden Patreon-tag számára elérhető, támogatói szinttől függetlenül.
Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy együtt mondhatjuk ki: a történelmet néha csak illúziók nélkül érdemes elmesélni.
Megalkuvás Kora
Ma egy különleges esszét hoztam — olyat, amelynek a megírását nemcsak a világ állapota,
hanem egy évforduló is inspirálta.
Ma van Alberto Moravia születésének napja,
és ha van író, akinek a könyvei veszélyesen pontos tükröt tartanak a társadalmi fáradtság elé,
akkor ő az.
Sokat merítettem a gondolataiból, a regényeiből, abból a kíméletlen pontosságból,
amellyel már évtizedekkel korábban leírta azt, amit mi ma élünk meg.
Ez az esszé arról szól, hogy a világ nem hirtelen omlik össze —
hanem apró kompromisszumok, kényelmes félrenézések
és a „majd holnap” kollektív illúziója mentén.
Arról, hogyan válik a tiltakozás hétvégi programmá,
a középosztály puszta emlékké,
a valóság pedig fárasztó háttérzajjá.
És arról is, hogy miközben mindannyian a nézőtér puha székében ülünk,
a háttérben már készülődik valami, amit nem lehet a végtelenségig halogatni.
Az esszé ma minden Patreon-tag számára elérhető — fizetős és nem fizetős tagoknak egyaránt.
Hőmérsékleti Hidegháború
Ma, Anders Celsius születésnapján — azon a napon, amikor egy svéd tudós higgadtsága megpróbálta rendbe tenni a világot egyetlen hőmérővel — új szatírával érkezem.
Ez az írás minden Patreon-tagom számára elérhető, fizetősnek és nem fizetősnek egyaránt, mert vannak napok, amikor az emberiség kollektív abszurditása közös élmény.
És ha van valami, amiben igazán tehetségesek vagyunk, az az, hogy mindenen képesek vagyunk összeveszni.
Valláson, határokon, reggeli rutinon… és három évszázada azon is, hogy igazából hány fokon fagy meg egy pohár víz.
A mai szatíra ennek a teljesen értelmetlen civilizációs csatának állít tükröt:
Celsius és Fahrenheit hidegháborújának,
a brit teahőmérséklet-diplomáciának,
és annak a megnyugtató felismerésnek, hogy mínusz negyven fokon végre mindenki ugyanarra gondol.
Üdv a Hőmérsékleti Hidegháborúban —
az Illúziók nélkül és a Kultúra & Élet gyűjtemények új epizódjában.