Ajándékok nőknek és férfiaknak

Manboxeo.hu

Van valami különös abban, amikor egy orvos nemcsak testet gyógyít, hanem országokat is – nem szikével, hanem eszmékkel. François Quesnay, aki 1694. június 4-én látta meg a napvilágot Franciaországban, ilyen ember volt. Egy férfi, aki udvari orvosként XIV. Lajos környezetében élt, de szelleme a palota falain túlra is elkalandozott – egészen a szántóföldekig, a parasztkunyhókig, és a piacok rejtett dinamikájáig.

Quesnay különös alakja volt a versailles-i udvarnak: orvosként nyert bejárást a királyi körökbe, de nem csupán orvosi tanácsai miatt hallgattak rá. Madame Pompadour – a király hivatalos ágyasa és egyik legnagyobb befolyású politikai tanácsadója – bizalmába fogadta. A szalonok csillogása mögött ott ült ez az éles eszű doktor, aki nem a divatról, hanem a gazdaság működéséről elmélkedett. És amikor beszélt, a királynék, miniszterek, filozófusok hallgatták.

Ő volt a fiziokratizmus atyja – annak a gazdaságelméletnek a megalkotója, amely elsőként merte kimondani: a valódi gazdagság nem az aranyban, nem a manufaktúrák füstjében rejlik, hanem a földben. A termőföldben, a vetésben, az aratásban. Abban, amit a természet ad – és amit az ember csak alázattal kezelhet. Quesnay egy különös elméleti világot épített, ahol a „természet rendje” volt a törvény, és a „laissez-faire” – a be nem avatkozás – szinte szentírásként csengett.

Sokan kinevették, mások csodálták. Voltaire megemelte előtte a kalapját, míg más filozófusok csak értetlenkedtek. De ő rendületlenül hitt benne, hogy a gazdaság olyan, mint egy szervezet: ha szabadon hagyod működni, megtalálja az egyensúlyát. Nem véletlen, hogy orvosként rajzolta meg híres Tableau Économique című munkáját – olyan volt az, mint egy anatómiai metszet, csak épp nem az emberi testről, hanem a társadalom anyagcseréjéről szólt.

Quesnay ma 331 éves lenne. Nem, nem kell évszámokat számolgatni – elég csak körülnézni. Minden alkalommal, amikor egy gazdasági vita a fenntarthatóságról, a természet értékéről vagy az állami be nem avatkozásról szól, ott visszhangzik a hangja. Csendesen, elegánsan, mint egy udvari tanácsos suttogása a márványpadlón.

Ma tehát emeljünk kalapot François Quesnay előtt. Az orvos előtt, aki látta, hogy a világ nemcsak betegségektől szenved, hanem rossz törvényektől, önkényes beavatkozásoktól és a természet iránti közönyből. És aki hitt benne, hogy van gyógyír – ha figyelünk a földre, és hagyjuk, hogy az élet saját rendje bontakozzon ki.

Az életben minden szerep csak egy újabb álruha – a szívünk úgyis mindig kilátszik belőle.”
– ezt nem Tony Curtis mondta, de nyugodtan mondhatta volna.

1925  június 3-án született Bernard Schwartz néven Manhattan szívében, egy magyar zsidó bevándorló család legidősebb fiaként. Nem volt könnyű indulás – a nyelvet alig beszélték otthon, a család szegény volt, és a kisfiú gyakran az utcán tanulta az élet keménységét. A filmeket pedig? Nos, azokat a moziban tanulta. Mert a valóság túl szürke volt ahhoz, hogy ne álmodozzon.

Aztán jött Hollywood. Jött a névváltoztatás, a hullámos haj, a pimasz mosoly, és jöttek a nők – meg persze a filmek. Nem is akármilyenek.

Curtis ott volt, amikor Hollywood átalakult. Egyik pillanatban még karddal hadonászott Kirk Douglas mellett a Spartacusban, máskor női ruhában keringett Jack Lemmonnal és Marilyn Monroe-val a Some Like It Hot című klasszikusban – utóbbiban egyébként olyan tökéletesen hozta a férfiból nővé váló bohócot, hogy máig tanítják filmes iskolákban.

De Tony Curtis nem csupán egy bohém volt a vásznon – volt benne valami mélyen emberi. A The Defiant Ones (1958) című filmben Sidney Poitier oldalán olyan társadalmi kérdéseket boncolgatott, amikről akkoriban suttogva sem beszéltek. A film Oscar-jelölést hozott neki – és talán ennél is többet: tiszteletet.

Curtis sármja legendás volt, de öniróniája még annál is nagyobb. Egyik legismertebb mondása, hogy „Ha nem lehettem volna színész, akkor zsebtolvaj lettem volna.” – de ezt is csak azért mondta, mert tudta: a közönség szereti a rosszfiúkat, ha a szívük aranyból van.

És Tony szíve tényleg aranyból volt. Hat gyermeke közül az egyik Jamie Lee Curtis, aki máig büszkén idézi fel apja humorát, s azt a mély, mégis zabolátlan szeretetet, amellyel a világot nézte.

Tony Curtis 2010-ben halt meg – békében, 85 éves korában. De az a fajta ember volt, aki nem tud igazán meghalni. Mert minden egyes újranézett filmjében ott van: a tekintetében a szabadság, a nevetésében a túlélés, a mozdulataiban a nagyvárosi srác, aki eljutott a csillagokig.

Mi pedig csak hátradőlünk, újra elindítjuk a Van, aki forrón szereti-t, és mosolygunk. Mert Tony Curtis még mindig tudja, hogyan kell belopni magát a szívünkbe.

🎬 És ha valaki csak a „Van, aki forrón szereti” női ruhás zsonglőrét ismerné...

...akkor ideje megismerni Tony Curtis másik arcát is. A The Defiant Ones (magyarul: A megbilincseltek) című filmben Sidney Poitier oldalán drámai, feszültséggel teli szerepben láthatjuk – olyan intenzitással, amitől elfelejted a pimasz mosolyát és a komikus grimaszait. Ez a film Oscar-jelölést hozott neki, és méltán mutatja meg, hogy Tony nem csupán a könnyed vígjátékok mestere volt, hanem komoly színészi súllyal bíró előadó is.

👉 Ajánlott előzetes:
The Defiant Ones – Official Trailer (1958)

🎥 Köszönjük, Tony – a szerepeket, a stílust, az emlékezetes pillanatokat.

Ma született az a férfi, akinek neve mára fogalommá vált – és nem feltétlenül irodalomórák kedvenc részeként. Sade márki születésnapján nemcsak a botrányokról, hanem a szabadság határairól, a gondolat veszélyes terepeiről is érdemes elgondolkodni. Vajon egy erkölcstelen libertinus volt, vagy korát megelőző gondolkodó? Egy provokatív esszében most utánajárunk annak, ki volt valójában Sade márki.

📖 A teljes cikk itt olvasható:
👉„Pornográfus vagy próféta? A márki, aki túlélte a börtönt és az erkölcsöt”

Elektro-nyakörvek.hu

Volt egyszer egy mosoly, amely mögött egy egész korszak rejtőzött – csillogás és bizonytalanság, mítosz és sebezhetőség. Marilyn Monroe neve mára nemcsak egy filmcsillagot jelöl, hanem egy generáció ábrándjait, fiatalságát, kérdéseit és válaszait is.

Ebben az írásban személyes emlékek, filmes élmények és egy korszak lenyomatai keverednek.

Ajánlok hozzá egy különleges kiadású könyvet is Norman Mailer tollából, valamint azt a filmet, amelyben mi mind – talán először – beleszerettünk Marilynbe: Some Like It Hot.

📖 Az esszé, a könyv- és filmajánló teljes terjedelemben itt olvasható:
👉 Marilyn – Egy korszak mosolya, könnyei mögött

🎬 A Some Like It Hot eredeti előzetesét pedig megnézheted itt:
👉Some Like It Hot

Manboxeo.hu. Ajándékok nöknek és férfiaknak

A világ egyik legjellegzetesebb hangja, a mozi élő legendája, az elbeszélő, aki még a csendet is drámává tudja formálni — ma ünnepli születésnapját.

Morgan Freeman 1937. június 1-jén született Memphisben. Pályája színpadon indult, ám a világ őt a vászonról ismerte meg igazán: A remény rabjai, Millió dolláros bébi, Hetedik, A sötét lovag – csak néhány cím, amelyek nélküle másként szólaltak volna meg. Karakterei nem csupán szerepek, hanem bölcsességgel átszőtt üzenetek, és bármelyik filmben megszólal, azonnal otthon érezzük magunkat a hangjában.

88 év, több mint 100 film, egy Oscar, és számtalan felejthetetlen pillanat — Morgan Freeman nemcsak színész, hanem intézmény.

🎬 Boldog születésnapot, Mr. Freeman! Még sok történetet szeretnénk hallani Öntől.

Cleopatra-apartments.com

Egy testvérpár, egy szárított búza, és egy kis bélbarát megszállottság – ebből lett a 20. század egyik legroppanósabb találmánya. De vajon hogyan vált a kukoricapehelyből spirituális szimbólum és multi milliárdos ipar? És ki hagyta ki kit a szabadalomból? A pelyhek prófétáinak története itt olvasható:

👉 Olvasd el a teljes cikket

Vannak napok, amikor nem elég informálódni. Amikor a szalagcímek túl hangosak, a vélemények túl harsányak, és az ember csendet keres – nem kívül, hanem belül. Ez a gyűjtemény az ilyen napokra született.

Itt nem a napi hírverseny diktálja a ritmust. Ezek az írások nem követik a világ zaját, inkább értelmet keresnek benne. Kérdeznek ott, ahol mások kijelentenek; összefüggéseket rajzolnak oda, ahol csak szlogenek maradtak.

Íróként, állampolgárként és egyszerűen emberként próbálom megfejteni a múlt és jelen között húzódó, gyakran láthatatlan szálakat. Megélt tapasztalatok és történelmi visszhangok találkoznak bennük – néha elcsendesítve, máskor feszülten szembevilágítva.

Ha úgy érzed, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem gondolatokban árnyalt, és szívesen időznél el a mélyebb jelentések peremén, akkor ez a gyűjtemény neked szól.

👉  Illúziók nélkül -gyűjteményem itt érhető el