1984,február 9-én, a hivatalos gyásznapon, amikor a Szovjetunió a világ előtt Andropov halála felett siránkozott, valami egészen más történt velem. Ez a novella, Nemzeti gyász, személyes emlékemen alapul: egy este Zólyomban, két diák, egy kocsma, ahol nem kellett volna nyitva lennie — és egy sor sakkjátszma orosz katonákkal, vodka, cigarettafüst és a rendszer önmaga paródiájává válása.

A hivatalos gyász szürke kötelezettségein túl egy másik világ sejlett fel előttünk: egy olyan, ahol az emberek nevettek, játszottak és ittak – mintha tudták volna, hogy amit gyászolniuk kellene, már rég halott. Ez a történet erről az ellentmondásról szól, arról az estéről, amely örökre megmaradt bennem. 🇷🇺🕊️

És miért most? Mert ma van az Alaszka-vásárlás évfordulója is – egy másik orosz–amerikai „alku”, amit sokáig őrültségnek tartottak. Mint ahogy a történet is mutatja: néha a történelem nem a hivatalos emlékművekben, hanem egy pohár sör és egy sakkfigura között íródik.

📖 Ezt a novellát nemcsak történelmi emléknek, hanem egy korszak lenyomatának szánom – egy este lenyomatának, amikor a rendszer megmutatta a repedéseit, és az emberek mégis éltek benne.

🔗 https://www.kobo.com/hu/en/ebook/nemzeti-gyasz