2025. április 23-án ünnepli 71. születésnapját Michael Moore, a dokumentumfilm radikális hangja, aki egész életében következetesen és kérlelhetetlenül szólalt fel az igazságtalanság, a politikai manipuláció és a társadalmi közöny ellen. Munkássága nem csupán mozgóképes krónikája volt az elmúlt évtizedek Amerikájának – hanem annak erkölcsi tükre is.

Flinttől a világ figyelméig – egy harcos útja

Moore Michigan állambeli Flint városából indult, ahol már fiatalon megtapasztalta, hogyan képes a gazdasági racionalitás címszava alatt egész közösségek tönkremenni. A General Motors bezárásai nemcsak munkahelyeket, hanem sorsokat törtek derékba – és ezzel a tapasztalattal Moore elindult, hogy megmutassa a világnak: az emberek történetei fontosabbak a statisztikáknál.

Már első filmjében, a Roger & Me-ben (1989) is világossá tette, hogy ő nem dokumentál – ő szembesít. Filmjeiben az volt a közös, hogy mindig az „alul lévők” szemszögéből nézte Amerikát: a kiszolgáltatottak, a csendben szenvedők, a rendszerből kihullottak nézőpontjából.

A filmek, amelyek mozgásba hozták a lelkiismeretet

Michael Moore művei mindig erősen állást foglaltak, mégis milliók figyelmét ragadták meg világszerte. Nem a középutat választotta, hanem a kényelmetlen igazságot. Az alábbi filmjei megkerülhetetlenek mindazok számára, akik meg akarják érteni az amerikai társadalmat – és azt, hogyan jutott oda, ahol ma tart:

• 🎯 Roger & Me (1989) – Flint bukása és a vállalati cinizmus

• 🔫 Bowling for Columbine (2002) – Az amerikai fegyverfetisizmus tragédiái

• 🔥 Fahrenheit 9/11 (2004) – A politika, a háború és a manipuláció mechanizmusa

• 🏥 Sicko (2007) – Az amerikai egészségügyi rendszer szociális katasztrófája

• 💵 Capitalism: A Love Story (2009) – A pénz világvallásának kritikája

• 🗳️ Fahrenheit 11/9 (2018) – Trump, választási rendszer, populizmus

• 🌍 Planet of the Humans (producerként, 2019) – Környezettudatosság vagy zöldipari marketing?

Canadian Bacon – A vígjáték, amely ma már nem vicces

1995-ben Moore eltért a dokumentumfilmes úttól, és rendezett egy szatirikus játékfilmet – Canadian Bacon címmel. A film alaphelyzete akkor nevetségesnek tűnt: az amerikai kormány, belpolitikai válsága elterelésére, Kanadát kiáltja ki új ellenségként.

Nevettünk. Ma már nem.

2025-ben újra olyan vezető ül a Fehér Házban, aki nyíltan beszél Kanada „újraegyesítéséről az USA-val”, vámháborút indít kanadai fa, acél és – szimbolikusan – „kanadai szalonna” ellen, és új védelmi térségeket hirdet meg Ottawa beleegyezése nélkül. Az a jelenet, ahol amerikaiak kézikönyvet kapnak, hogyan ismerjék fel a „rejtőzködő kanadaiakat” – ma már nem túlzás, hanem sötét párhuzam egy olyan retorikával, amely a szomszédos országot kulturális fenyegetésként tünteti fel.

A Canadian Bacon tehát már nem vígjáték – hanem filmbe zárt előérzet. Moore szatírája mára dokumentumfilmmé lényegült, amely képkockáról képkockára idézi meg a populizmus, a patriotizmusba bújtatott agresszió és a mesterséges ellenségkép-gyártás rémképeit.

Michael Moore ma – az erkölcsi iránytű, amely még mindig működik

71 évesen Michael Moore még mindig jelen van. A hangja mélyebb, a világlátása árnyaltabb, de a lényeg ugyanaz: az igazság számít. A kisemberek sorsa számít. A bátorság számít. Ő az, aki sosem félt szólni – és ma, amikor a szatíra és a valóság közti határ végképp elmosódott, különösen fontos, hogy hallgassunk rá.

🎬 Ajánlott film ma estére – tanulás céljából, nem nevetésből:
📽️ Canadian Bacon (1995)
🔗 Nézd meg az előzetest itt »

Elérhetö itt: Amazon