Az életben minden szerep csak egy újabb álruha – a szívünk úgyis mindig kilátszik belőle.”
– ezt nem Tony Curtis mondta, de nyugodtan mondhatta volna.

1925  június 3-án született Bernard Schwartz néven Manhattan szívében, egy magyar zsidó bevándorló család legidősebb fiaként. Nem volt könnyű indulás – a nyelvet alig beszélték otthon, a család szegény volt, és a kisfiú gyakran az utcán tanulta az élet keménységét. A filmeket pedig? Nos, azokat a moziban tanulta. Mert a valóság túl szürke volt ahhoz, hogy ne álmodozzon.

Aztán jött Hollywood. Jött a névváltoztatás, a hullámos haj, a pimasz mosoly, és jöttek a nők – meg persze a filmek. Nem is akármilyenek.

Curtis ott volt, amikor Hollywood átalakult. Egyik pillanatban még karddal hadonászott Kirk Douglas mellett a Spartacusban, máskor női ruhában keringett Jack Lemmonnal és Marilyn Monroe-val a Some Like It Hot című klasszikusban – utóbbiban egyébként olyan tökéletesen hozta a férfiból nővé váló bohócot, hogy máig tanítják filmes iskolákban.

De Tony Curtis nem csupán egy bohém volt a vásznon – volt benne valami mélyen emberi. A The Defiant Ones (1958) című filmben Sidney Poitier oldalán olyan társadalmi kérdéseket boncolgatott, amikről akkoriban suttogva sem beszéltek. A film Oscar-jelölést hozott neki – és talán ennél is többet: tiszteletet.

Curtis sármja legendás volt, de öniróniája még annál is nagyobb. Egyik legismertebb mondása, hogy „Ha nem lehettem volna színész, akkor zsebtolvaj lettem volna.” – de ezt is csak azért mondta, mert tudta: a közönség szereti a rosszfiúkat, ha a szívük aranyból van.

És Tony szíve tényleg aranyból volt. Hat gyermeke közül az egyik Jamie Lee Curtis, aki máig büszkén idézi fel apja humorát, s azt a mély, mégis zabolátlan szeretetet, amellyel a világot nézte.

Tony Curtis 2010-ben halt meg – békében, 85 éves korában. De az a fajta ember volt, aki nem tud igazán meghalni. Mert minden egyes újranézett filmjében ott van: a tekintetében a szabadság, a nevetésében a túlélés, a mozdulataiban a nagyvárosi srác, aki eljutott a csillagokig.

Mi pedig csak hátradőlünk, újra elindítjuk a Van, aki forrón szereti-t, és mosolygunk. Mert Tony Curtis még mindig tudja, hogyan kell belopni magát a szívünkbe.

🎬 És ha valaki csak a „Van, aki forrón szereti” női ruhás zsonglőrét ismerné...

...akkor ideje megismerni Tony Curtis másik arcát is. A The Defiant Ones (magyarul: A megbilincseltek) című filmben Sidney Poitier oldalán drámai, feszültséggel teli szerepben láthatjuk – olyan intenzitással, amitől elfelejted a pimasz mosolyát és a komikus grimaszait. Ez a film Oscar-jelölést hozott neki, és méltán mutatja meg, hogy Tony nem csupán a könnyed vígjátékok mestere volt, hanem komoly színészi súllyal bíró előadó is.

👉 Ajánlott előzetes:
The Defiant Ones – Official Trailer (1958)

🎥 Köszönjük, Tony – a szerepeket, a stílust, az emlékezetes pillanatokat.