Volt egyszer egy férfi, aki vörös sapkát viselt – nem divatból, nem politikai szándékból, hanem mert úgy illett a tengerhez, mint a szél a vitorlához. Jacques-Yves Cousteau nem csupán felfedező volt. Ő hallotta a tenger suttogását. Egy olyan világ küldötte volt, amely addig rejtve maradt – gyerekek, álmodozók, leendő búvárok, írók és természetkutatók előtt.

Gyerekként ámulva néztük A csend világát vagy a Cousteau Odüsszeiát a televízióban – a szoba sötétjében, nagypapa foteljének karfáján ülve. A tenger mélysége nem félelmet keltett, hanem csodálatot. A cápák nem szörnyek voltak, hanem méltóságteljes lények. A korallzátonyok nem díszletek, hanem élő katedrálisok.

Cousteau tanította meg nekünk, hogy a természet nem „valahol odakint” van – hanem bennünk él. Hogy a tenger nem távoli, hanem belső táj. Kamerája nemcsak képeket közvetített, hanem érzéseket, felelősséget, gyengédséget.

Pedig nem mindig tengerjáró volt. Haditengerészből lett filmes, mérnökből ökológus. Ő volt az akvalung egyik feltalálója, ami először tette lehetővé, hogy az ember valóban levegőt vegyen a mélységben. A Calypso fedélzetén több mint 120 ország partjait járta be, több mint 100 filmet készített, és tucatnyi könyvben írta meg a víz alatti világ igaz történeteit – nem meseként, hanem tanúságtételként.

Tegnap lett volna 115 éves. A hullámok változnak, a partvonalak is – de Cousteau neve ma is él. Minden gyermek mosolyában, aki először látja meg a tengert. Minden kérdésben, amely így kezdődik: „Mi lehet odalent?”

És ha valaki szeretne mélyebben is elmerülni Cousteau örökségében – nemcsak az emlékek között, hanem konkrét történeteken keresztül –, szívből ajánlom Brad Matsen gyönyörű életrajzi könyvét, a Jacques Cousteau: The Sea King című kötetet, amely érzékenyen és részletgazdagon rajzolja meg a legendás felfedező alakját.

Valamint a Jacques Cousteau Odyssey – Complete Series DVD-gyűjteményt, amely 12 epizódon keresztül kalauzol végig bennünket Cousteau tenger alatti világán – lenyűgözően, időtlenül, örök érvénnyel.