Volt idő, amikor az emberek még nem a Netflix algoritmusától remélték a szenvedély felélesztését, hanem a természet törvényeitől, a csillagok járásától és a parázsló máglyáktól. És lám, eljött megint az az éj, amikor a tűznek nem csak fűtőértéke van, hanem metafizikai szerepe is: ma van Szent Iván éje – a nyár legmágikusabb éjszakája.

Nem keverendő össze Ivánnal, azzal az Ivánnal, a jól ismert portás bácsival, aki a lépcsőház sarkából figyel, és mindig tudja, ki mikor jött haza, és kivel. Ez az Iván Szent, mégpedig Keresztelő Szent János, akit valahogy sikerült beleilleszteni a napforduló pogány mágiájába – amiért valószínűleg ma is kicsit értetlenül néz le ránk egy felhő széléről, miközben a földi halandók füzérkoszorúkkal ugrálnak át a tűz fölött szerelmet jósolva.

Tűz, tánc, titkos kívánságok

A nyári napforduló, az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája, mindig is különleges volt. Az ősi népek számára ez volt a pillanat, amikor a nap legyőzte az éjszakát, a világosság pedig egy futamra legyőzte a sötétséget. A természet kiteljesedett, a búza bólintott, a szerelmek fellángoltak – és néha szó szerint, a tűzbe hajított virágkoszorúk formájában.

A néphit szerint, ha egy lány a Szent Iván-éji tűzön átugorva nem botlik meg, akkor szerelem és boldogság vár rá. Ha viszont botlik, akkor... nos, legalább volt egy jó estéd, nemde?

Máglyák fénye – és a valóság árnyai

Az egész olyan, mintha Shakespeare direkt a TikTok-generációnak írta volna a Szentivánéji álmot. Tündérek, szerelem, félreértések, varázsitalok – kicsit olyan, mint egy balatoni nyaralás első hétvégéje. Mindenki szeretne hinni abban, hogy a szív dobbanása és a csillagok állása között tényleg van kapcsolat – és ezen az éjjelen még a szkeptikus is hajlandó egy kicsit hinni. Vagy legalább egy gyertyát meggyújtani.

Persze a modern ember inkább a telefon lámpáját kapcsolja be, és a GPS-szel keresi a boldogságot, de valljuk be: a Szent Iván-éjnek még mindig van egyfajta varázsa. Egy éjszaka, amikor a misztikum és a romantika nem giccs, hanem hagyomány. Olyan, amit nem kell posztolni – elég, ha megéled.

És ha nincs máglya?

Semmi gond. Egy grillsütő is megteszi, ha közben valaki a csillagokat nézi, a másik pedig kíván valamit, amit nem lehet kosárba tenni. A lényeg nem a láng nagysága – hanem az, hogy van-e, akivel nevetve, botladozva, kéz a kézben ugrálhatod át az élet máglyáit – legyen az szerelem, hétköznap, vagy egy makacs grillsütő árnyéka.

Ajánlott olvasmány ma estére: Shakespeare – Szentivánéji álom (a Szabó Lőrinc-féle fordítást különösen ajánlom– stílusban és varázslatban is megállja a helyét)
Ideális választás, ha épp nincs kéznél egy tündér, aki szerelmi bájitalt kínál, vagy ha a máglyánál valaki túlságosan is hosszan beszél a csillagjegyekről. Egy korty irodalom, egy csipet álom, és ha mégsem tudnád végigolvasni: legalább jó álmot garantál. (Persze, csak ha nem alszol el a tűz mellett.)

A kötet magyarul is elérhető a Libristo.hu kínálatában.