127 év telt el azóta, hogy Erich Maria Remarque megszületett – és még mindig nem tanultunk meg hallgatni.
Nem tanultunk meg figyelni arra a generációra, amely már egy háborút sem akart megérteni, csak túlélni.

Ma hajnalban az Egyesült Államok bombázta Iránt. Precíziós csapások három nukleáris létesítmény ellen, bunkerromboló rakéták, Tomahawkok. Azután jöttek az iráni válaszrakéták, az újabb riadók, újabb árnyékok Tel-Aviv felett.

Közben Ukrajnában minden nap újraírják a földrajzot. És mi itt ülünk, úgy teszünk, mintha ez nem is velünk történne.

Remarque regénye, A nyugaton a helyzet változatlan, nem egy régi könyv.
Ez egy sírkő a józan ész felett. Egy néma kiáltás a múltból – és talán egy jövőből, amit még mindig elkerülhetnénk, ha lenne hozzá bátorságunk.

📚 Ha ma valamit elolvasol, legyen ez az:

Nem békét ad. Csak tükröt tart. És azt mondja: „Igen, megint ott vagyunk.”

Erich Maria Remarque ma lenne 127 éves. És még mindig lenne miről írnia.

Ma 81 éves Klaus Maria Brandauer. És nem: nemcsak a Mephisto. Nemcsak James Bond ellenfele. Nemcsak Szabó István örök múzsája.

Hanem egy iskola. Egy arcvonás. Egy pillantás, amiben benne van egy egész Közép-Európa – az osztrák dekadencia, a magyar melankólia, és az a fajta hideg irónia, amit csak azok ismernek, akik túl sokat láttak, de mégis színpadon maradtak.

Brandauer nem játszik. Brandauer közöl. És aki egyszer látta őt A Vörös zsarnok, Az Ezeregyéjszaka vagy A bűvölet jeleneteiben, az tudja: nem lehet elfelejteni. Csak bólintani, hogy igen, ilyen is lehet a művészet – pusztán egy arc.

Ma tehát nemcsak egy színészt ünneplünk. Hanem azt a meggyőződést, hogy az intelligens jelenlét – még mindig lehet főszerep.

🎬 Ha nem ismered a Mephisto-t, itt az ideje bepótolni. Íme az eredeti német trailer:
👉 Trailer – MEPHISTO (1981)

🥂 Boldog születésnapot kívánunk, Herr Brandauer!

Volt idő, amikor az emberek még nem a Netflix algoritmusától remélték a szenvedély felélesztését, hanem a természet törvényeitől, a csillagok járásától és a parázsló máglyáktól. És lám, eljött megint az az éj, amikor a tűznek nem csak fűtőértéke van, hanem metafizikai szerepe is: ma van Szent Iván éje – a nyár legmágikusabb éjszakája.

Nem keverendő össze Ivánnal, azzal az Ivánnal, a jól ismert portás bácsival, aki a lépcsőház sarkából figyel, és mindig tudja, ki mikor jött haza, és kivel. Ez az Iván Szent, mégpedig Keresztelő Szent János, akit valahogy sikerült beleilleszteni a napforduló pogány mágiájába – amiért valószínűleg ma is kicsit értetlenül néz le ránk egy felhő széléről, miközben a földi halandók füzérkoszorúkkal ugrálnak át a tűz fölött szerelmet jósolva.

Tűz, tánc, titkos kívánságok

A nyári napforduló, az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája, mindig is különleges volt. Az ősi népek számára ez volt a pillanat, amikor a nap legyőzte az éjszakát, a világosság pedig egy futamra legyőzte a sötétséget. A természet kiteljesedett, a búza bólintott, a szerelmek fellángoltak – és néha szó szerint, a tűzbe hajított virágkoszorúk formájában.

A néphit szerint, ha egy lány a Szent Iván-éji tűzön átugorva nem botlik meg, akkor szerelem és boldogság vár rá. Ha viszont botlik, akkor... nos, legalább volt egy jó estéd, nemde?

Máglyák fénye – és a valóság árnyai

Az egész olyan, mintha Shakespeare direkt a TikTok-generációnak írta volna a Szentivánéji álmot. Tündérek, szerelem, félreértések, varázsitalok – kicsit olyan, mint egy balatoni nyaralás első hétvégéje. Mindenki szeretne hinni abban, hogy a szív dobbanása és a csillagok állása között tényleg van kapcsolat – és ezen az éjjelen még a szkeptikus is hajlandó egy kicsit hinni. Vagy legalább egy gyertyát meggyújtani.

Persze a modern ember inkább a telefon lámpáját kapcsolja be, és a GPS-szel keresi a boldogságot, de valljuk be: a Szent Iván-éjnek még mindig van egyfajta varázsa. Egy éjszaka, amikor a misztikum és a romantika nem giccs, hanem hagyomány. Olyan, amit nem kell posztolni – elég, ha megéled.

És ha nincs máglya?

Semmi gond. Egy grillsütő is megteszi, ha közben valaki a csillagokat nézi, a másik pedig kíván valamit, amit nem lehet kosárba tenni. A lényeg nem a láng nagysága – hanem az, hogy van-e, akivel nevetve, botladozva, kéz a kézben ugrálhatod át az élet máglyáit – legyen az szerelem, hétköznap, vagy egy makacs grillsütő árnyéka.

Ajánlott olvasmány ma estére: Shakespeare – Szentivánéji álom (a Szabó Lőrinc-féle fordítást különösen ajánlom– stílusban és varázslatban is megállja a helyét)
Ideális választás, ha épp nincs kéznél egy tündér, aki szerelmi bájitalt kínál, vagy ha a máglyánál valaki túlságosan is hosszan beszél a csillagjegyekről. Egy korty irodalom, egy csipet álom, és ha mégsem tudnád végigolvasni: legalább jó álmot garantál. (Persze, csak ha nem alszol el a tűz mellett.)

A kötet magyarul is elérhető a Libristo.hu kínálatában.

1952. június 20-án látta meg a napvilágot az a színész, aki generációk számára vált ismerőssé – hol egy szerethető családapaként (Roseanne), hol egy forrongó vietnámi veteránként (A nagy Lebowski), vagy épp Sully hangjaként a Szörny Rt.-ben.

🎬 A nagy Lebowski – hivatalos előzetes
Ha csak egy jelenetet nézel meg ma tőle, legyen ez az: Walter szabályai örökérvényűek.

John Goodman nemcsak karaktert, de súlyt is ad a jeleneteknek – legyen szó az Argo-akció feszültségéről vagy a Barton Fink baljós hangulatáról. Nem harsány, mégis lehengerlő. Nem sztárallűrös, mégis emlékezetes. És 72 évesen is aktívabb, mint valaha.

Boldog születésnapot az embernek, aki minden filmbe beleírja a nevét – még akkor is, ha az nincs a stáblista élén!

Ma 78 éves Salman Rushdie, a brit-indiai irodalom fenegyereke, a mágikus realizmus mesteri tolvaja, aki egyszerre száműzött és otthon van minden nyelvben, ahol a képzelet hatalmat formál.

Rushdie nemcsak író. Ő egy metafora életre kelt testben – valahol Bombay és London között, egy perzselő fatva árnyékában, az irodalom égboltján. Művei – Éjfél gyermekei, A sátáni versek, Shalimar bohóc – nem csupán történetek, hanem kontinenseken átívelő identitásválságok, hit és hatalom feszültségei, és minden, amit a világ nem mer kimondani, de ő – igen. Mert ő mindig is hitt a nyelv szabadságában. Még akkor is, amikor az életébe került majdnem.

Salman Rushdie élete önmagában egy regény. Egy politikai thriller, egy vallási parabola és egy családregény keveréke. Túlélte a fatvát, a bujkálást, a golyót. És most, 78 évesen is, úgy ír, mintha a szavak lennének a világ utolsó menedékei. Talán azok is.

📚 És ha még nem olvastad tőle...

– Diadalváros
Egy varázslatosan sötét meseregény a mítosz és politika határán – ahol a szó nemcsak fegyver, hanem jóslat is. Friss magyar kiadás, elérhető a Libriston.

– Kés – Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után
Rushdie túlélte a támadást – most pedig szembenéz vele. Egy őszinte, bátor és megrendítő önvallomás a szó szabadságáért vívott harcról. Magyarul is, a Libriston.

Ma, amikor ünnepeljük, ne csak a születésnapjára emeljük poharunkat, hanem arra is, hogy még mindig itt van. És ír. És figyel. És emlékeztet minket arra, amit sokan elfelejtettek:
👉 A képzelet nem menekülés, hanem ellenállás.
👉 Az írás nem kiváltság, hanem kockázat.

Boldog születésnapot, Salman Rushdie! A valóság és fikció határán, mindig élesebben, mindig szabadabban.

📖 A fenti kötetek magyarul elérhetők a libristo.hu-n