Volt egyszer egy vihar. Nem egy metafora. Egy igazi, ropogós, mennydörgős nyári vihar, ami két férfit is arra késztetett, hogy az ég felé emeljenek valamit: egyikük papírsárkányt, a másikuk egy mágneses fát. Egyikük neve a tankönyvekben, másikuké a lábjegyzetekben szerepel – de a villám ugyanúgy csapott le.
Ez a történet két zseniről szól. Vagy inkább egy kérdésről: ki találta fel a villámhárítót? Amerikai válasz, cseh válasz – és a köztük cikázó feszültség.
1986 tavaszán, Moszkvában, valami furcsa csend ereszkedett ránk. Nem tudtuk, mi történt – csak azt, hogy történt valami. A levegő feszes lett, mint egy bent rekedt kérdés, amit senki nem mert kimondani. Aztán jöttek a szóbeszédek. Azt mondták, valami baj történt Ukrajnában, de senki sem tudta pontosan mit. A kollégiumban suttogva adtuk tovább egymásnak a félinformációkat – mintha attól, hogy halkan mondjuk, kevésbé lenne valóságos.
Néhány nappal később a szobatársam behozott egy amerikai gazdasági magazint. A címlapon egy fekete-fehér műholdfelvétel: a felrobbant reaktor képe. Akkor már nem lehetett nem tudni. És mégis, semmit sem tudtunk igazán.
A Csernobil. című novellám ezekről a napokról szól. Egy korról, amikor a bizonytalanság árnyékában nőttünk fel. Amikor az igazságot a levegőből kellett kiolvasni – vagy egy újság hátlapjáról. Nem a nagy történelemkönyvek lapjairól mesélek, hanem a csöndről, a rémült tekintetekről, a kollégiumi vacsorák melletti zavart mondatokról. Arról, milyen volt diákként beleütközni abba, hogy a világ, amelyet ismertünk, talán sosem volt igazán biztonságos.
Ez a könyv az én emlékeim lenyomata – talán a tiéd is lehet.
📘 A novella elérhető itt E-book formátumban: Csernobil
Volt egyszer egy fiú Göteborgból, aki nem azt álmodta, hogy a világot hódítja meg – csak eljátszani szerette volna. Egy kis szerepet itt, egy komolyabbat ott, aztán jött egy rendező, majd még egy, és mire kettőt pislogtunk, Skarsgård úrrá vált a sötét drámák, a filozofikus monológok és a bohókás musicalek mesterévé.Stellan Skarsgård nem egyszerűen színész. Ő a skandináv melankólia és értelmiségi derű nagykövete Hollywoodban. Az a fajta férfi, aki ugyanazzal a mély, kissé rekedtes hangon tud arról beszélni, hogy miért fontos a tudományos ismeretterjesztés (mint Dr. Erik Selvig a Marvel‑univerzumban), mint arról, hogy mi történik, amikor egy atomreaktor felrobban (Chernobyl). És mindeközben úgy táncolt ABBA‑ra a „Mamma Mia!” napfényes tengerpartján, mintha sosem járt volna Lars von Trier nyomasztó világában.
Skarsgård mestere a csendes jelenlétnek. Egyetlen tekintet, egy apró gesztus elég, hogy karaktereinek belső világát megsejtsük – legyen szó Breaking the Waves önmarcangoló férjéről, a Good Will Hunting professzoráról vagy Pirates of the Caribbean hínáros szellemkalózáról.
Ami pedig még lenyűgözőbb: miközben a világ mozivásznait uralja, otthon nyolc gyermeke közül többen is továbbviszik a nevet – Alexander, Gustaf, Bill és Valter már önálló fényekkel világítanak a nemzetközi filmvilág egén. A Skarsgård-dinasztia él és virul, de a vezércsillag továbbra is Stellan.
Ő nem harsány. Nem villant. Nem keresi a reflektorfényt – inkább bevilágítja azt.
Boldog születésnapot, Skarsgård úr! Köszönjük, hogy a művészetet nemcsak eljátszani, hanem értelmezni is segítesz nekünk. És ha legközelebb valaki azt mondja, hogy a skandinávok túl komolyak, csak tegyük be nekik a Dancing Queen-t. Aztán mutassuk meg, ki az a magas, szőke férfi a háttérben, aki halkan dúdol – és mindent tud a világról.
🎈 Grattis på födelsedagen!
🎞️ Ízelítőként nézd meg a hivatalos trailert az HBO Chernobyl-sorozatához, amelyben Skarsgård egy emlékezetes és sokszorosan díjra jelölt alakítást nyújtott:
📚 Ha szeretnéd újraélni Stellan Skarsgård egyik legemlékezetesebb alakítását, ajánljuk a lenyűgöző és díjnyertesChernobylminisorozatot, amelyben Boris Shcherbina szerepében láthattuk – emberi, megrendítő és időtálló alakítás.
Ételrendelés, ahogy szeretnéd – gyorsan és kényelmesen
A Wolt.com segítségével kedvenc ételeidet néhány kattintással házhoz rendelheted. Legyen szó ebédről, vacsoráról vagy csak egy gyors harapnivalóról, a Wolt gyors, megbízható és mindig friss kínálattal vár.
Volt egyszer egy férfi, aki vörös sapkát viselt – nem divatból, nem politikai szándékból, hanem mert úgy illett a tengerhez, mint a szél a vitorlához. Jacques-Yves Cousteau nem csupán felfedező volt. Ő hallotta a tenger suttogását. Egy olyan világ küldötte volt, amely addig rejtve maradt – gyerekek, álmodozók, leendő búvárok, írók és természetkutatók előtt.
Gyerekként ámulva néztük A csend világát vagy a Cousteau Odüsszeiát a televízióban – a szoba sötétjében, nagypapa foteljének karfáján ülve. A tenger mélysége nem félelmet keltett, hanem csodálatot. A cápák nem szörnyek voltak, hanem méltóságteljes lények. A korallzátonyok nem díszletek, hanem élő katedrálisok.
Cousteau tanította meg nekünk, hogy a természet nem „valahol odakint” van – hanem bennünk él. Hogy a tenger nem távoli, hanem belső táj. Kamerája nemcsak képeket közvetített, hanem érzéseket, felelősséget, gyengédséget.
Pedig nem mindig tengerjáró volt. Haditengerészből lett filmes, mérnökből ökológus. Ő volt az akvalung egyik feltalálója, ami először tette lehetővé, hogy az ember valóban levegőt vegyen a mélységben. A Calypso fedélzetén több mint 120 ország partjait járta be, több mint 100 filmet készített, és tucatnyi könyvben írta meg a víz alatti világ igaz történeteit – nem meseként, hanem tanúságtételként.
Tegnap lett volna 115 éves. A hullámok változnak, a partvonalak is – de Cousteau neve ma is él. Minden gyermek mosolyában, aki először látja meg a tengert. Minden kérdésben, amely így kezdődik: „Mi lehet odalent?”
És ha valaki szeretne mélyebben is elmerülni Cousteau örökségében – nemcsak az emlékek között, hanem konkrét történeteken keresztül –, szívből ajánlom Brad Matsen gyönyörű életrajzi könyvét, a Jacques Cousteau: The Sea King című kötetet, amely érzékenyen és részletgazdagon rajzolja meg a legendás felfedező alakját.
Valamint a Jacques Cousteau Odyssey – Complete Series DVD-gyűjteményt, amely 12 epizódon keresztül kalauzol végig bennünket Cousteau tenger alatti világán – lenyűgözően, időtlenül, örök érvénnyel.
Volt egyszer egy író, aki nem félt belenézni a sötétbe. William Styron neve sokaknak a Sophie választása fájdalmát idézi fel, másoknak a depresszióról szóló, megrendítő vallomását. De akárhonnan közelítjük is meg, egy biztos: Styron a 20. századi irodalom egyik legbátrabb hangja volt. A mai napon született – és ezzel az írással rá emlékezünk. A történetekre, amelyek sebet ejtenek – de nyomot is hagynak.
📘 A poszt végén egy különleges könyvajánlóval is készültünk.
Vannak orvosok, akik gyógyítanak – és vannak, akik megnevettetnek. Hugh Laurie különös módon mindkettőt tudta. Igaz, a rendelője csak a képernyőn létezett, a diagnózisai pedig sokszor a valóság határán túl kalandoztak, de neki köszönhetjük, hogy megismerkedtünk az olyan nemlétező betegségekkel, amelyek miatt azóta is rettegve nézünk rá minden enyhe köhögésre… és közben sírva nevetünk.
Dr. Gregory House karakterén keresztül megtanultuk, hogy az emberek nem mindig mondanak igazat – de egy zseniális riposzt sokszor többet ér, mint egy laborlelet. És ha valaki úgy tud zongorázni, mint ahogy ő beszúr egy szarkasztikus félmondatot, akkor ott már nem csak a betegségeket, de a hétfő reggeleket is könnyebb túlélni.
Laurie pályája messze túlnyúlik a kórházi folyosókon: Blackadder, Jeeves and Wooster, The Night Manager – minden szerepben jelen van az a különös brit elegancia, ami a tweed zakót is csípőssé teszi. És akkor még nem is beszéltünk zenei karrierjéről, ahol egy pohár whisky és egy zongora társaságában épp úgy otthon van, mint a kamera előtt.