1986 tavaszán, Moszkvában, valami furcsa csend ereszkedett ránk. Nem tudtuk, mi történt – csak azt, hogy történt valami. A levegő feszes lett, mint egy bent rekedt kérdés, amit senki nem mert kimondani. Aztán jöttek a szóbeszédek. Azt mondták, valami baj történt Ukrajnában, de senki sem tudta pontosan mit. A kollégiumban suttogva adtuk tovább egymásnak a félinformációkat – mintha attól, hogy halkan mondjuk, kevésbé lenne valóságos.

Néhány nappal később a szobatársam behozott egy amerikai gazdasági magazint. A címlapon egy fekete-fehér műholdfelvétel: a felrobbant reaktor képe. Akkor már nem lehetett nem tudni. És mégis, semmit sem tudtunk igazán.

A Csernobil. című novellám ezekről a napokról szól. Egy korról, amikor a bizonytalanság árnyékában nőttünk fel. Amikor az igazságot a levegőből kellett kiolvasni – vagy egy újság hátlapjáról. Nem a nagy történelemkönyvek lapjairól mesélek, hanem a csöndről, a rémült tekintetekről, a kollégiumi vacsorák melletti zavart mondatokról. Arról, milyen volt diákként beleütközni abba, hogy a világ, amelyet ismertünk, talán sosem volt igazán biztonságos.

Ez a könyv az én emlékeim lenyomata – talán a tiéd is lehet.

📘 A novella elérhető itt E-book formátumban: Csernobil