127 év telt el azóta, hogy Erich Maria Remarque megszületett – és még mindig nem tanultunk meg hallgatni.
Nem tanultunk meg figyelni arra a generációra, amely már egy háborút sem akart megérteni, csak túlélni.

Ma hajnalban az Egyesült Államok bombázta Iránt. Precíziós csapások három nukleáris létesítmény ellen, bunkerromboló rakéták, Tomahawkok. Azután jöttek az iráni válaszrakéták, az újabb riadók, újabb árnyékok Tel-Aviv felett.

Közben Ukrajnában minden nap újraírják a földrajzot. És mi itt ülünk, úgy teszünk, mintha ez nem is velünk történne.

Remarque regénye, A nyugaton a helyzet változatlan, nem egy régi könyv.
Ez egy sírkő a józan ész felett. Egy néma kiáltás a múltból – és talán egy jövőből, amit még mindig elkerülhetnénk, ha lenne hozzá bátorságunk.

📚 Ha ma valamit elolvasol, legyen ez az:

Nem békét ad. Csak tükröt tart. És azt mondja: „Igen, megint ott vagyunk.”

Erich Maria Remarque ma lenne 127 éves. És még mindig lenne miről írnia.