Az életben minden szerep csak egy újabb álruha – a szívünk úgyis mindig kilátszik belőle.”
– ezt nem Tony Curtis mondta, de nyugodtan mondhatta volna.

1925  június 3-án született Bernard Schwartz néven Manhattan szívében, egy magyar zsidó bevándorló család legidősebb fiaként. Nem volt könnyű indulás – a nyelvet alig beszélték otthon, a család szegény volt, és a kisfiú gyakran az utcán tanulta az élet keménységét. A filmeket pedig? Nos, azokat a moziban tanulta. Mert a valóság túl szürke volt ahhoz, hogy ne álmodozzon.

Aztán jött Hollywood. Jött a névváltoztatás, a hullámos haj, a pimasz mosoly, és jöttek a nők – meg persze a filmek. Nem is akármilyenek.

Curtis ott volt, amikor Hollywood átalakult. Egyik pillanatban még karddal hadonászott Kirk Douglas mellett a Spartacusban, máskor női ruhában keringett Jack Lemmonnal és Marilyn Monroe-val a Some Like It Hot című klasszikusban – utóbbiban egyébként olyan tökéletesen hozta a férfiból nővé váló bohócot, hogy máig tanítják filmes iskolákban.

De Tony Curtis nem csupán egy bohém volt a vásznon – volt benne valami mélyen emberi. A The Defiant Ones (1958) című filmben Sidney Poitier oldalán olyan társadalmi kérdéseket boncolgatott, amikről akkoriban suttogva sem beszéltek. A film Oscar-jelölést hozott neki – és talán ennél is többet: tiszteletet.

Curtis sármja legendás volt, de öniróniája még annál is nagyobb. Egyik legismertebb mondása, hogy „Ha nem lehettem volna színész, akkor zsebtolvaj lettem volna.” – de ezt is csak azért mondta, mert tudta: a közönség szereti a rosszfiúkat, ha a szívük aranyból van.

És Tony szíve tényleg aranyból volt. Hat gyermeke közül az egyik Jamie Lee Curtis, aki máig büszkén idézi fel apja humorát, s azt a mély, mégis zabolátlan szeretetet, amellyel a világot nézte.

Tony Curtis 2010-ben halt meg – békében, 85 éves korában. De az a fajta ember volt, aki nem tud igazán meghalni. Mert minden egyes újranézett filmjében ott van: a tekintetében a szabadság, a nevetésében a túlélés, a mozdulataiban a nagyvárosi srác, aki eljutott a csillagokig.

Mi pedig csak hátradőlünk, újra elindítjuk a Van, aki forrón szereti-t, és mosolygunk. Mert Tony Curtis még mindig tudja, hogyan kell belopni magát a szívünkbe.

🎬 És ha valaki csak a „Van, aki forrón szereti” női ruhás zsonglőrét ismerné...

...akkor ideje megismerni Tony Curtis másik arcát is. A The Defiant Ones (magyarul: A megbilincseltek) című filmben Sidney Poitier oldalán drámai, feszültséggel teli szerepben láthatjuk – olyan intenzitással, amitől elfelejted a pimasz mosolyát és a komikus grimaszait. Ez a film Oscar-jelölést hozott neki, és méltán mutatja meg, hogy Tony nem csupán a könnyed vígjátékok mestere volt, hanem komoly színészi súllyal bíró előadó is.

👉 Ajánlott előzetes:
The Defiant Ones – Official Trailer (1958)

🎥 Köszönjük, Tony – a szerepeket, a stílust, az emlékezetes pillanatokat.

Ma született az a férfi, akinek neve mára fogalommá vált – és nem feltétlenül irodalomórák kedvenc részeként. Sade márki születésnapján nemcsak a botrányokról, hanem a szabadság határairól, a gondolat veszélyes terepeiről is érdemes elgondolkodni. Vajon egy erkölcstelen libertinus volt, vagy korát megelőző gondolkodó? Egy provokatív esszében most utánajárunk annak, ki volt valójában Sade márki.

📖 A teljes cikk itt olvasható:
👉„Pornográfus vagy próféta? A márki, aki túlélte a börtönt és az erkölcsöt”

Elektro-nyakörvek.hu

Volt egyszer egy mosoly, amely mögött egy egész korszak rejtőzött – csillogás és bizonytalanság, mítosz és sebezhetőség. Marilyn Monroe neve mára nemcsak egy filmcsillagot jelöl, hanem egy generáció ábrándjait, fiatalságát, kérdéseit és válaszait is.

Ebben az írásban személyes emlékek, filmes élmények és egy korszak lenyomatai keverednek.

Ajánlok hozzá egy különleges kiadású könyvet is Norman Mailer tollából, valamint azt a filmet, amelyben mi mind – talán először – beleszerettünk Marilynbe: Some Like It Hot.

📖 Az esszé, a könyv- és filmajánló teljes terjedelemben itt olvasható:
👉 Marilyn – Egy korszak mosolya, könnyei mögött

🎬 A Some Like It Hot eredeti előzetesét pedig megnézheted itt:
👉Some Like It Hot

Manboxeo.hu. Ajándékok nöknek és férfiaknak

A világ egyik legjellegzetesebb hangja, a mozi élő legendája, az elbeszélő, aki még a csendet is drámává tudja formálni — ma ünnepli születésnapját.

Morgan Freeman 1937. június 1-jén született Memphisben. Pályája színpadon indult, ám a világ őt a vászonról ismerte meg igazán: A remény rabjai, Millió dolláros bébi, Hetedik, A sötét lovag – csak néhány cím, amelyek nélküle másként szólaltak volna meg. Karakterei nem csupán szerepek, hanem bölcsességgel átszőtt üzenetek, és bármelyik filmben megszólal, azonnal otthon érezzük magunkat a hangjában.

88 év, több mint 100 film, egy Oscar, és számtalan felejthetetlen pillanat — Morgan Freeman nemcsak színész, hanem intézmény.

🎬 Boldog születésnapot, Mr. Freeman! Még sok történetet szeretnénk hallani Öntől.

Cleopatra-apartments.com

Egy testvérpár, egy szárított búza, és egy kis bélbarát megszállottság – ebből lett a 20. század egyik legroppanósabb találmánya. De vajon hogyan vált a kukoricapehelyből spirituális szimbólum és multi milliárdos ipar? És ki hagyta ki kit a szabadalomból? A pelyhek prófétáinak története itt olvasható:

👉 Olvasd el a teljes cikket

Vannak napok, amikor nem elég informálódni. Amikor a szalagcímek túl hangosak, a vélemények túl harsányak, és az ember csendet keres – nem kívül, hanem belül. Ez a gyűjtemény az ilyen napokra született.

Itt nem a napi hírverseny diktálja a ritmust. Ezek az írások nem követik a világ zaját, inkább értelmet keresnek benne. Kérdeznek ott, ahol mások kijelentenek; összefüggéseket rajzolnak oda, ahol csak szlogenek maradtak.

Íróként, állampolgárként és egyszerűen emberként próbálom megfejteni a múlt és jelen között húzódó, gyakran láthatatlan szálakat. Megélt tapasztalatok és történelmi visszhangok találkoznak bennük – néha elcsendesítve, máskor feszülten szembevilágítva.

Ha úgy érzed, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem gondolatokban árnyalt, és szívesen időznél el a mélyebb jelentések peremén, akkor ez a gyűjtemény neked szól.

👉  Illúziók nélkül -gyűjteményem itt érhető el

Bamcsokolade.hu

Reggelente van valami különös csend az udvarunkon. A rigók már túl vannak az első árián, a nap még nem emelkedett a háztetők fölé, a levegőben ott lebeg az ébredő világ türelme. Ilyenkor szoktam kávéval a kezemben a verandára ülni, és figyelni, ahogy a nappal apránként birtokba veszi a kertet.

Ma reggel egy másik kert jutott eszembe. Egy vadnyugati díszlet kopott fakerítéssel, poros utcákkal és csizmák kopogásával. Ahol egy szótlan férfi áll a sarokban, kalapja alól félárnyékban a tekintete, és azt kérdezi:
„Ugye tudja, hogy magának csak öt lövése maradt?”

Clint Eastwood ma 95 éves.

Nem tudom, van-e még egy ember, akinek a hallgatása ennyire sokat mondott volna. A mozdulat, ahogy a fegyvert emeli. A pillantás, amitől elnémultak a gonoszok. Az a fajta férfias jelenlét, ami nem kiabál, nem magyarázkodik – csak ott van.

De Eastwood nem csak Piszkos Harry volt, és nem csak a westernek néma hőse. Ő volt az, aki idős korára sem csendesedett el. Aki hetven felett kezdte el igazán a rendezést, és aki kilencven felett is kamerát fogott, filmet forgatott, történetet mesélt.

És nemcsak mesélt – kiállt is.

Ebben a mai világban, ahol az emberek percenként váltanak véleményt a lájkok számától függően, ő maradt, aki volt. Nem volt tökéletes. De voltak elvei, és nem cserélte le őket a taps kedvéért. Tudta, mit gondol a világról, és nem félt azt kimondani – sem a vásznon, sem azon túl.

Mert nem a kor számít, hanem az akarat. Az a belső erő, ami nem fogadja el, hogy valami véget ér csak azért, mert az évek múlnak. És nem a tömeg hangját figyeli, hanem a saját belső iránytűjét.

És ma reggel, miközben a kávém lassan kihűlt a bögrében, arra gondoltam: bárcsak mindenki ilyen makacs lenne az álmaihoz. Bárcsak mindannyian úgy mennénk tovább, ahogy ő – szűkszavúan, de hajlíthatatlanul.

Boldog születésnapot, Clint Eastwood.
Nemcsak a filmjeidet köszönjük, hanem azt is, hogy 95 évesen is emlékeztetsz minket arra, hogy a történet csak akkor ér véget, amikor már nem akarjuk elmesélni. És az elvek csak akkor vesznek el, ha mi magunk adjuk fel őket.

🎬 És ha valaki szeretné látni azt a pillantást – azt az egyetlen tekintetet, amiért néha egy egész monológ is kevés lenne – itt kezdje:
👉 Dirty Harry – Official Trailer (1971)

🌄 Szombat – Reggeli gondolat