Vannak napok, amikor a naptár szinte súlyossá válik. Ma ilyen nap van. Húsvét hétfője – a keresztény hagyomány szerint a feltámadás utózengése, az élet diadala a halál fölött. Ugyanezen a napon ünnepeljük Róma születését is – azt a várost, amelynek történelmi súlya túlnő saját határain, s kultúrákon, vallásokon, korszakokon ível át. Ma pedig egy harmadik esemény is e naphoz kötődik: Ferenc pápa földi pályájának lezárulása.

E három esemény metszéspontjában nem lehet nem megállni egy pillanatra. Talán nem mindannyian ugyanúgy tekintünk a hit kérdéseire – sokféleképpen hisszük vagy nem hisszük, amit a világ magáról elmond. De van valami, ami közös: az emberi sors iránti tisztelet, és azok iránt, akik a maguk módján, a maguk hitéből táplálkozva próbáltak jobbá tenni valamit e világban.

Ferenc pápa ezek közé tartozott. Nem volt hibátlan, de volt benne valami őszinte: egyfajta szelíd makacsság, amellyel újra és újra visszatért az egyszerű, de nyugtalanító kérdésekhez. Mit jelent a szegények mellett állni? Mit jelent irgalmasnak lenni? Mit kezdjünk a szenvedéssel, a kirekesztéssel, a bolygónk pusztulásával? Hangja gyakran volt a lelkiismeret hangja – akár hívőként hallgattuk, akár csak emberként.

Az, hogy épp ma halt meg, Húsvét hétfőjén, különös jelentést ad a napnak – még azok számára is, akik nem a hit nyelvén értik a világot. Mintha valami lezárulna, s egyszerre nyílna újra. A halál ilyenkor nem dogma kérdése, hanem emlékezésé: mit hagyott ránk, s mit kezdünk azzal, amit ránk bízott.

Róma ma ünnepel. De a város, amelyben ő is élt és tanított, most gyászol is. És ez a kettő – ünnep és gyász – nem zárja ki egymást. Ahogyan az sem, hogy valaki kívülről hajtson fejet – nem hódolatból, hanem tiszteletből. Az emberi törekvés, ha őszinte, túlmutat vallásokon.

Ez a nap tehát háromféle emlékezetet őriz: egy város születését, egy hit ünnepét, és egy ember búcsúját. Egy emberét, aki, bár pápa volt, mindenekelőtt ember akart lenni – és másokat is erre hívott.

Ferenc pápa, búcsúzunk. Nem ugyanúgy, de ugyanabból az okból: mert számítottál. És mert ami számít, azt nem feledjük.