Június 18-át írunk. Egy nap, amely egyszer s mindenkorra beírta magát a történelembe, a metaforák szótárába – és nem mellesleg a vesztesek katedrájának dísztermébe. 1815-ben ezen a napon esett meg az, amit minden ambiciózus kis vezér rémálomként emleget: a saját Waterlooja.

Napóleon Bonaparte, a korzikai kis tüzértisztből lett birodalomépítő, ezen a napon ütközött meg a valósággal. Pontosabban: a brit Wellington hercegével és a porosz Blücher marsallal, akik közösen úgy gondolták, ideje lenne pontot tenni a francia katonai kalandok végére. A végeredmény: Waterloo neve örökre eggyé vált a bukással. Nem akármilyen bukással – hanem azzal a típusúval, amelyet a történelem aranykeretbe foglal, és amelyhez azóta is mindent hasonlítunk, ami hirtelen és megalázó véget ér.

És bizony, mindannyiunknak megvan a maga Waterlooja. Van, aki a tőzsdén bukik akkorát, hogy még a brókere is beleőszül. Más egy rosszul megválasztott szerelmi vallomással süllyed el, mint Napóleon a sárban Hougoumont mellett. De legyen szó válásról, karrierről, politikáról vagy éppenséggel egy félresikerült startupról – ha egyszer megkapod a saját Waterloodat, onnan már nincs visszaút. Legfeljebb egy emlékoszlop.

Napóleon nemcsak hadvezér volt, hanem mítoszgyártó is. Egy kis ember, aki nagyot álmodott – és még nagyobbat bukott. Ma, amikor a világ kis Napóleonjai újra és újra felbukkannak minden második kormányülésen vagy közösségi média-profilon, különösen aktuális tanulsággal szolgál a waterlooi vereség. Mert minden önjelölt zseninek, minden meg nem értett reformernek, minden „csak én tudom, hogyan kell ezt csinálni” típusú vezetőnek ott lebeg a horizonton egy saját Waterlooja – csak a dátumot nem tudjuk előre.

És mi a tanulság a nézőtérről figyelőknek? Talán az, hogy amikor valaki túl hangosan kürtöli világgá, hogy legyőzhetetlen, érdemes előkeresni a történelem atlaszt, fellapozni a 1815-ös évnél, és megmutatni neki egy poros, belga mezőt: „Ide vezet minden, ami nem ismer határt.”

Június 18. nem csak a történelemkönyvek lapján fontos. Ma is. Mert aki ma győz, holnap könnyen lehet lábjegyzet. És aki ma veszít, lehet, hogy tananyaggá válik. Mint Napóleon.