Íróként és közép-európaiként gyakran elgondolkodom azon, mit jelent ma „haladónak” lenni. Nem a politikai értelemben – hanem abban az emberi, belső késztetésben, amely új utakat keres, jobbá akar tenni valamit, amit örökül kaptunk. Ilyenkor rendre eszembe jut egy uralkodónő, aki több mint kétszázötven éve már pontosan ezt tette – és akiről talán kevesebbet beszélünk, mint kellene.

Mária Terézia. Egy név, amelyben van valami méltóságteljes, és mégis emberközeli. Aki ismeri alakját, érzi, hogy nem csupán egy birodalom trónján ült, hanem valódi súllyal, érzékenységgel és elképesztő munkabírással formálta a világát – és vele együtt a miénket

1717. május 13-án született Bécsben, és 1740-től egészen haláláig, 1780-ig irányította a Habsburg Birodalmat –nőként, egyedül, egy olyan korban, amikor ez szinte elképzelhetetlen volt. De ő nem elégedett meg a „kivételes helyzettel”. Nem csak uralkodott – formált, alakított, újragondolt. Reformokat vezetett be, amelyek évszázadokkal előzték meg saját korukat, és amelyek hatása még ma is kitapintható.

Én itt élek, ugyanabban a térségben, amit ő valaha egységbe próbált foglalni. És látom, hogyan él tovább munkássága az oktatásban, az egészségügyben, az állam működésének egyes rétegeiben. Az általános iskolarendszer alapjait ő teremtette meg, megnyitva az oktatás lehetőségét a szélesebb rétegek előtt – olyan korban, amikor ez még forradalminak számított. Nemcsak tudást adott a nép kezébe, hanem méltóságot is.

De talán még ennél is többet mond, hogy eltörölte a kínvallatást, emberségesebb büntetőjogot alakított ki, kórházakat építtetett, és gazdasági reformjai révén stabilizálta a birodalom helyzetét. Egyensúlyt keresett a haladás és a hagyomány között – ezt ma úgy mondanánk: víziója volt. És nem csupán egy hatalmi vízió, hanem egy emberarcú jövőkép.

Személyisége különös elegye volt az anyai gondoskodásnak és a vasfegyelemnek. Legenda a munkabírása, az energiája – és az, hogy kortársai közül kevesen láttak olyan messzire, mint ő. Az ő döntései nem csak a jelennek szóltak – hanem annak a jövőnek, amelyben mi ma élünk.

Néha úgy érzem, mintha ma élnénk visszafelé. Mintha a világban egyre ritkább lenne az a fajta vezetői gondolkodás, amely nem a következő hírciklusig, hanem generációkban mér. Maria Theresa nem volt hibátlan – de bátorsága és gondolkodásmódja ma is tanít. Egy korszakból, amely sok szempontból sötétebb volt, mint a mai, mégis világosabb gondolatokat hagyott ránk.

Egy ilyen napon, születésének évfordulóján, megállhatunk egy pillanatra. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi lett volna, ha több hozzá hasonló vezető formálta volna történelmünket. Talán kevesebb falat kellene ma lebontani.

📚 Könyvajánló

Ha Mária Terézia élete és öröksége felkeltette az érdeklődésed, szeretettel ajánlom Ordas Iván: Így élt Mária Terézia című könyvét.
Ez az olvasmányos, ismeretterjesztő mű nemcsak a történelmi tényeket mutatja be közérthetően, hanem az uralkodónő emberi arcát is közelebb hozza.
A könyv elérhető több hazai antikváriumban és könyvesboltban, például az Antikvárium.hu oldalán is.