Ma ünnepeljük azt az embert, akinek neve összeforrt a modern mitológiával, a popkultúrával és azzal a különös dologgal, amit úgy hívunk: gyerekkori ámulat. George Lucas, a Star Wars univerzum megalkotója, az Indiana Jones sorozat társszülője, és a Lucasfilm legendás alapítója ma 80 éves lett. És bár a haját már rég nem fújja hollywoodi szél a rendezői széken, a hatása ma is ott rezeg minden filmkockában, ami hinni mer az álomban.

Sokan elsőként a fénykardra és Darth Vader maszkjára gondolnak, ha Lucast említik. Érthető. A Star Wars messzi-messzi galaxisának teremtése nem csupán filmes mérföldkő volt – kultúrtörténeti esemény. De számomra Lucas igazán ott vált személyessé, ahol kevesebb űrcsata és több poros térkép lapult: Indiana Jones kalandjainál.
És ezt nem tudom máshogy mondani: számomra Indy a kedvenc. A kedvenc filmes karakter, a kedvenc filmes univerzum.

Emlékszem, amikor először láttam a Frigyláda fosztogatóit. Nemcsak egy akciófilm volt. Az volt A film. Egy világ, ahol a tudósprofesszor az előadóteremből egy ősi sírkamrába lép, ahol a bátorság nem a golyók számán, hanem a szív ritmusán múlt. És mindezt Lucas (és persze Spielberg) úgy tálalta, hogy még a kígyóktól is örömmel rettegtünk.

Indiana Jones több mint kaland. Ő a képernyőre rajzolt gyerekkori álom, a poros világban is csillogó igazságkeresés szimbóluma. És ha van filmes karakter, akiben egyszerre ott a humor, az értelem, a bátorság – és még mindig tud úgy pofon vágni egy nácit, hogy tapsolunk – hát, az Indy.

És hogy mit adott nekünk George Lucas?

❖ Egy újfajta hőst, aki egyszerre sebezhető és legendás.
❖ Egy filmes nyelvet, amely összeolvasztotta a klasszikus meseírást, a szimbólumokat, a filozófiát és a technikai forradalmat.
❖ Egy céget (Lucasfilm), amely nemcsak mozit készített, hanem iskolát teremtett az álmodók számára.
❖ Egy hitvallást: hogy a jó történeteknek nem lejárati ideje van, hanem új generációi.

A Star Wars és az Indiana Jones filmek már régen túlléptek a mozik sötétjén. Könyvek, játékok, sorozatok, fanartok, idézetek – de ami még fontosabb: élmények. Mert Lucas világa nem nézőket, hanem résztvevőket toborzott.

És ez nem csak technika kérdése volt. Lucas mindig is mesélő maradt. Egy olyan férfi, aki hitt abban, hogy a történetek formálnak bennünket. Hogy a jó és a rossz harca – még ha űrhajókon vagy régészkalap alatt zajlik is – mindig rólunk szól.

🔔 Ma 80 éves. És mégis, valahogy örökké fiatal marad.

Talán mert a történeteiben mi is azok vagyunk. Fiatalok, kíváncsiak, eltévedve egy kicsit az élet dzsungelében – de a kezünkben ott a térkép, a napló, a fénykard, vagy épp az ostor. És tudjuk, hogy a kaland csak most kezdődik.

Köszönjük, George Lucas.

A filmjeid nélkül szegényebb lenne a világ. És kevesebben hinnék el, hogy a hétköznapok mögött ott lapul egy titkos ajtó – csak meg kell keresni a kapcsolót a könyvespolc mögött.

🥂 Boldog születésnapot, mester! És ahogy Indiana mondaná: “It’s not the years, honey. It’s the mileage.”