A 18. századi Skócia csendes partvidéki városában egy különös fiatalember nőtt fel, aki nem hadvezér, nem király, nem forradalmár volt – hanem gondolkodó. De gondolatai forradalmakat indítottak, birodalmak gazdaságpolitikáját formálták, és ma is hivatkozási pontot jelentenek mindazoknak, akik szerint a piac nemcsak számok, hanem emberek színtere.

Adam Smith nem csupán közgazdász volt, hanem erkölcsfilozófus is. A The Theory of Moral Sentiments (Az erkölcsi érzelmek elmélete, 1759) éppúgy fontos része örökségének, mint a An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations (Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól, 1776) – amely ugyanabban az évben jelent meg, amikor az amerikai függetlenségi nyilatkozat is. Egy új korszak hajnalán, egy új világlátást is kínált.

Ő volt az, aki nem hatalommal, hanem érvvel mutatta meg: az egyéni érdekek nem feltétlenül ellenségei a közjónak. A „láthatatlan kéz” elmélete azóta is visszhangzik minden gazdaságpolitikai vitában, néha érvként, néha ürügyként – de sosem jelentéktelenül.

Nem nősült meg, nem törekedett nyilvános szereplésre, nem alapított iskolát – mégis iskolát teremtett. Smith számára a tudomány a világ rendjének megértését szolgálta, és hitt abban, hogy a racionalitás ellenszere lehet a babonának, a hisztériának, a politikai rögeszméknek.

Smith üzenete ma sem avítt: ne dőljünk be a könnyű megoldásoknak, ne keressünk mindenre központi utasítást. Bízzunk abban, hogy a józan ész – ha hagyják – képes utat találni a közös érdek felé.

📘 „A tudomány a legjobb ellenszere a rajongás és a babona mérgének.”

📚 Ha valaha is úgy érezted, hogy a világ gazdasági működéséhez nem elég a hírolvasás, hanem gondolkodni is kell – akkor Adam Smith műve neked szól. A „Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól” (eredeti címen The Wealth of Nations) nem csupán közgazdasági alapmű, hanem időtálló reflexió az emberi viselkedésről, a szabadságról és a társadalmi rendről.

👉 A könyv magyarul is elérhető, több formátumban – e-könyvként és nyomtatott kiadásban is megtalálható a Libristo.hu kínálatában.
Ajánlott mindazoknak, akik szeretnék megérteni, hogyan juthat el a „láthatatlan kéz” egy nemzet jövőjének formálásáig.

1986 tavaszán, Moszkvában, valami furcsa csend ereszkedett ránk. Nem tudtuk, mi történt – csak azt, hogy történt valami. A levegő feszes lett, mint egy bent rekedt kérdés, amit senki nem mert kimondani. Aztán jöttek a szóbeszédek. Azt mondták, valami baj történt Ukrajnában, de senki sem tudta pontosan mit. A kollégiumban suttogva adtuk tovább egymásnak a félinformációkat – mintha attól, hogy halkan mondjuk, kevésbé lenne valóságos.

Néhány nappal később a szobatársam behozott egy amerikai gazdasági magazint. A címlapon egy fekete-fehér műholdfelvétel: a felrobbant reaktor képe. Akkor már nem lehetett nem tudni. És mégis, semmit sem tudtunk igazán.

A Csernobil. című novellám ezekről a napokról szól. Egy korról, amikor a bizonytalanság árnyékában nőttünk fel. Amikor az igazságot a levegőből kellett kiolvasni – vagy egy újság hátlapjáról. Nem a nagy történelemkönyvek lapjairól mesélek, hanem a csöndről, a rémült tekintetekről, a kollégiumi vacsorák melletti zavart mondatokról. Arról, milyen volt diákként beleütközni abba, hogy a világ, amelyet ismertünk, talán sosem volt igazán biztonságos.

Ez a könyv az én emlékeim lenyomata – talán a tiéd is lehet.

📘 A novella elérhető itt E-book formátumban: Csernobil

Volt egyszer egy fiú Göteborgból, aki nem azt álmodta, hogy a világot hódítja meg – csak eljátszani szerette volna. Egy kis szerepet itt, egy komolyabbat ott, aztán jött egy rendező, majd még egy, és mire kettőt pislogtunk, Skarsgård úrrá vált a sötét drámák, a filozofikus monológok és a bohókás musicalek mesterévé.Stellan Skarsgård nem egyszerűen színész. Ő a skandináv melankólia és értelmiségi derű nagykövete Hollywoodban. Az a fajta férfi, aki ugyanazzal a mély, kissé rekedtes hangon tud arról beszélni, hogy miért fontos a tudományos ismeretterjesztés (mint Dr. Erik Selvig a Marvel‑univerzumban), mint arról, hogy mi történik, amikor egy atomreaktor felrobban (Chernobyl). És mindeközben úgy táncolt ABBA‑ra a „Mamma Mia!” napfényes tengerpartján, mintha sosem járt volna Lars von Trier nyomasztó világában.

Skarsgård mestere a csendes jelenlétnek. Egyetlen tekintet, egy apró gesztus elég, hogy karaktereinek belső világát megsejtsük – legyen szó Breaking the Waves önmarcangoló férjéről, a Good Will Hunting professzoráról vagy Pirates of the Caribbean hínáros szellemkalózáról.

Ami pedig még lenyűgözőbb: miközben a világ mozivásznait uralja, otthon nyolc gyermeke közül többen is továbbviszik a nevet – Alexander, Gustaf, Bill és Valter már önálló fényekkel világítanak a nemzetközi filmvilág egén. A Skarsgård-dinasztia él és virul, de a vezércsillag továbbra is Stellan.

Ő nem harsány. Nem villant. Nem keresi a reflektorfényt – inkább bevilágítja azt.

Boldog születésnapot, Skarsgård úr!
Köszönjük, hogy a művészetet nemcsak eljátszani, hanem értelmezni is segítesz nekünk. És ha legközelebb valaki azt mondja, hogy a skandinávok túl komolyak, csak tegyük be nekik a Dancing Queen-t. Aztán mutassuk meg, ki az a magas, szőke férfi a háttérben, aki halkan dúdol – és mindent tud a világról.

🎈 Grattis på födelsedagen!

🎞️ Ízelítőként nézd meg a hivatalos trailert az HBO Chernobyl-sorozatához, amelyben Skarsgård egy emlékezetes és sokszorosan díjra jelölt alakítást nyújtott:

▶️ Chernobyl (2019) | Official Trailer | HBO

📚 Ha szeretnéd újraélni Stellan Skarsgård egyik legemlékezetesebb alakítását, ajánljuk a lenyűgöző és díjnyertes Chernobyl minisorozatot, amelyben Boris Shcherbina szerepében láthattuk – emberi, megrendítő és időtálló alakítás.

👉 Elérhető az Amazonon (Blu‑ray változat):
Chernobyl (Blu‑ray)

Volt egyszer egy férfi, aki vörös sapkát viselt – nem divatból, nem politikai szándékból, hanem mert úgy illett a tengerhez, mint a szél a vitorlához. Jacques-Yves Cousteau nem csupán felfedező volt. Ő hallotta a tenger suttogását. Egy olyan világ küldötte volt, amely addig rejtve maradt – gyerekek, álmodozók, leendő búvárok, írók és természetkutatók előtt.

Gyerekként ámulva néztük A csend világát vagy a Cousteau Odüsszeiát a televízióban – a szoba sötétjében, nagypapa foteljének karfáján ülve. A tenger mélysége nem félelmet keltett, hanem csodálatot. A cápák nem szörnyek voltak, hanem méltóságteljes lények. A korallzátonyok nem díszletek, hanem élő katedrálisok.

Cousteau tanította meg nekünk, hogy a természet nem „valahol odakint” van – hanem bennünk él. Hogy a tenger nem távoli, hanem belső táj. Kamerája nemcsak képeket közvetített, hanem érzéseket, felelősséget, gyengédséget.

Pedig nem mindig tengerjáró volt. Haditengerészből lett filmes, mérnökből ökológus. Ő volt az akvalung egyik feltalálója, ami először tette lehetővé, hogy az ember valóban levegőt vegyen a mélységben. A Calypso fedélzetén több mint 120 ország partjait járta be, több mint 100 filmet készített, és tucatnyi könyvben írta meg a víz alatti világ igaz történeteit – nem meseként, hanem tanúságtételként.

Tegnap lett volna 115 éves. A hullámok változnak, a partvonalak is – de Cousteau neve ma is él. Minden gyermek mosolyában, aki először látja meg a tengert. Minden kérdésben, amely így kezdődik: „Mi lehet odalent?”

És ha valaki szeretne mélyebben is elmerülni Cousteau örökségében – nemcsak az emlékek között, hanem konkrét történeteken keresztül –, szívből ajánlom Brad Matsen gyönyörű életrajzi könyvét, a Jacques Cousteau: The Sea King című kötetet, amely érzékenyen és részletgazdagon rajzolja meg a legendás felfedező alakját.

Valamint a Jacques Cousteau Odyssey – Complete Series DVD-gyűjteményt, amely 12 epizódon keresztül kalauzol végig bennünket Cousteau tenger alatti világán – lenyűgözően, időtlenül, örök érvénnyel.